A lehetőségek fizikája

A kvantumfizika/kvantummechanika egy rendkívül érdekes dolog. Sokaknak előítélete van ezzel kapcsolatban, sokan egyáltalán nem hallottak róla. Több, a kvantummechanikával foglalkozó tudós a lehetőségek fizikájának nevezi. Ez az elmélet olyasmit tükröz, amit ha egyszer átgondolunk, nehezen tudunk elfelejteni. Egyenesen az ember kezébe adja a döntés felelősségét, ami sokak számára nem egy kényelmes dolog.

Egy dolog, két helyen, egy időben

Ez a tudomány az elemi részecskék szintjén vizsgálódik. Az egyik legmegdöbbentőbb állítása az, hogy egy részecske két helyen is tartózkodhat: EGY IDŐBEN. Hogy ez pontosan mit is jelent, azt mindenkinek saját magának kell eldöntenie. Miután ismerjük a Csillagok háborúját, Szuperment, az Űrszekereket és még mit nem, a párhuzamos világok gondolata már-már viccesnek és abszurdnak hat.

Belegondolni abba, hogy amikor az ember kitekint saját kis fejéből, anyagot lát-érzékel, de amint nem néz, az már csak valószínűségi hullám, nos, valljuk be, hajmeresztő. De nagyon valószínű, hogy ez történik. Magyarul: amikor nézzük - anyag, amikor nem - hullám. Maga a tudat az, ami anyaggá "varázsolja".

Valószínűség és szuperpozíció

Felmerül a kérdés: akkor az ember bármit megcsinálhat, amit akar? A válasz egyszerű: meg. Ez persze olyan, mint a pozitív gondolkodás, megpróbálni elfedni az emberben lakozó sok negatív gondolatot. Maga a tudat - aminek rengeteg köze van a hithez, de nem a mai értelemben vett valláshoz - a teremtő. Úgy gondolom, hogy az emberiség azért szereti annyira a sportot, akár nézni, akár űzni, mert az maga a kvantumfizika lehetőségeinek kihasználása. A lehetőségek egy szuperpozíciója az, amikor valaki rekordot állít, belő egy gólt, leghamarabb ér célba. Mindenkiben megvan a potenciális lehetőség, de csak néhányan képesek arra, hogy egy pillanatban tudatosan szuperpozícióba kerüljenek, és tudatukban biztosak legyen abban, hogy véghez tudják vinni azt, amit elképzeltek...Pontosabban mindnyájan ezt tesszük, sokszor nap mint nap. De rendszeresen űzni, no az már sokkal nehezebb.

A megfigyelő és az anyag

Az embernek olyan tapasztalatai vannak, mint egy megfigyelőnek. A tudósok szerint azonban az emberi agynak nincs olyan része, amire azt mondhatnák, hogy az a felelős ezekért a megfigyelői tapasztalatokért.

A "Mi a csudát tudunk a világról" című dokumentumfilm egy jó alap ahhoz, hogy megismerkedjünk ezzel a gondolattal. A következő filmrészletben azt próbálja Dr. Quantum rajzfilmszerűen elmagyarázni, hogy miként viselkedik egy elektron akkor, ha valamilyen folyamat közben megfigyelik. Ha nem tudsz angolul, a kliprészlet után olvashatod a kísérlet folyamatát.

Golyók:

Először üveggolyókat lőnek ki egy berendezésből egy lapra, melynek közepén egy hosszúkás, téglalap alakú rés látható. Azt vizsgálják, hogy ezek a golyók a résen áthaladva (már amelyek átjutottak, és nem pattantak vissza) milyen mintákat hagynak a hátsó lapon. Az üveggolyók ütődési pontjai az első esetben a réshez hasonlóan egy függőleges, hosszú sávot hagynak.
Ezután a következő kísérletben már nem egy rés, hanem kettő található. A golyók, áthaladva ezeken megint hasonló mintát hagynak, ez esetben két függőleges sáv az eredmény.

Hullámok:

A következőkben ugyanezt hullámmal végzik el, és annak a hátsó lapon való legerősebb ütközési pontját vetítik ki. Az eredmény a golyókkal való első kísérletéhez hasonló, vagyis egy függőleges sáv.
A második, két réses kísérletben azonban már nem két sáv lesz a végeredmény, hanem egy interferencia-mintázat, vagyis több sáv. Ez a hullámok törvényszerűsége, mert ahogy kiérnek a két résen, összeütköznek, és megpróbálják kiegyenlíteni egymást. (ahol a sávok vannak, azok a legerősebb ütközési pontok, ahol üres, ott kiegyenlítették egymást)

Elektronok:

Ezután elektronokat lő ki ugyanúgy, mint a golyókat. Az egy-réses kísérletben minden úgy történik, ahogy a golyókkal, egy sáv a végeredmény. A másodikban azonban nem két hosszú sáv a végeredmény, hanem egy interferencia-minta. HOGY TÖRTÉNHET MEG EZ? Az anyag úgy viselkedett, mint a hullám.

A fizikusok ekkor kitalálták, hogy bizonyára azért lett ilyen, mert az elektronok - miután áthaladtak a két résen - összeütköztek egymással. Ezért eldöntötték, hogy egyszerre csak egyet lőnek ki, hogy ne ütközhessenek. Az eredmény: egy óra elteltével MEGINT egy interferencia-minta. A következtetés elkerülhetetlen: az elektron, mint részecske kettévált, lehetőségi hullámként áthaladt a réseken, majd újra egyesülve elektronként, részecskeként ütközött a hátsó falon.

AMI A LEGÉRDEKESEBB:

Mivel a tudósok teljesen zavarba estek, úgy döntöttek, hogy meglesik a folyamatot. Egy mérőeszközt helyeztek el a rések mellé, hogy lássák, melyiken is megy valójában keresztül. A kvantumvilág azonban ennél sokkal misztérikusabb. Az elektron úgy viselkedett, mint egy golyó. Olyan mintákat hagytak maguk után, mint a golyókkal végzett második kísérlet: KÉT SÁVOT, ahelyett, hogy interferencia-mintát hagytak volna.

TEHÁT:
A megfigyelés hatására az elektron úgy döntött, másként viselkedik.