Mindnyájan egyek vagyunk

Több támadás is érte a pár éve készített "Mi a csudát tudunk a világról" című filmet. Az Élet és Irodalom, a Washington Post egy cikke is behúzza azt, illetve a Youtube videómegosztó oldalon is jelentek meg paródiák...

Az Élet és Irodalom egy cikke szerint ez mind közhely

Az Élet és Irodalom azt fejtegeti, hogy a filmben megszólaló tudósok közhelyeket ismételgetnek: azt, hogy a "mérés befolyásolja a kísérlet kimenetelét, a megfigyelő beleszól a megfigyelt esemény menetébe, aminek filozófiai általánosítása, hogy a valóság nem létezik tőlünk függetlenül, és a világban nem az a fajta szigorú ok-okozatiság működik, amely szerint minden jelenség meghatározható okokból jön létre, s megfordítva: bizonyos kezdőfeltételekből pontosan megjósolhatók a következmények". Olyan közhelyeket ismételgetnek tehát a filmben, amit a cikk szerzője szerint iskolában, ismeretterjesztő folyóiratokban, tévéműsorokban össze lehet szedni. Nos, lehet, hogy nem figyeltem iskolában fizika órán az integrált áramköröknél, a tranzisztor működésének magyarázatánál, vagy éppen a kettő között, amikor világosan elmondták, hogy: Gyerekek, a valóság nem tőlünk függetlenül létezik, nem szigorú ok-okozatiság van ám!!!  Lehetséges, hogy a kisvárosban, ahol nevelkedtem, a postás úgy döntött, hogy nem hozza azt a jó kis folyóiratot, vagy éppen a közszolgálati televízióban sugárzott híradó és Futrinka utca közt vetített tévéműsort egyszerűen kihagytam??? Valahogy Mari néni a sarki közértben sem ismételgette ezeket a közhelyeket, maximum az "addig jár a korsó a kútra..." volt a menő.

A Washington Post-nak is a műfaji elemekkel és a film minőségével van baja

Ha a szerzők észrevették volna, a film célja nem egészen az Oscar-díj, illetve egy nemzetközi dokumentumfilm-fesztivál díjának elnyerése volt. Talán mint dokumentumfilm nem állja meg a helyét, de véleményem szerint a célkitűzés más volt, mintsem hogy szigorú műfaji elemeknek feleljen meg. A Washington Post szerint mint dokumentumfilm, mint akciófilm és mint számítógépes animáció, megbukott. Hát no komment.

A Youtube-on is betámadnak

Több olyan videó is megjelent az oldalon, ami kifigurázza a filmet. Én ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy tényleg viccesek, de sokkal könnyebb valamit kiparodizálni, mint venni a fáradtságot, és megérteni.



A Mi a csudát tudunk a világról egy gondolatébresztő mémet bocsátott ki a nagyvilágba. Tette ugyanezt Kopernikusz, amikor azt állította, hogy a világ közepe nem a Föld, hanem a Nap. És hányan támadták? Hát elképzeléseim szerint nem kevesen, tudván, hogy a tudós halála után kiadott, "Az égitestek körforgásáról" című művében egy luteránus teológus előszava is azt állítja, hogy a napközpontú világmodell nem a valóságot írja le, csupán egy matematikai modell.  Sokaknak a status quo mindig kényelmesebb, nemde?

Az Élet és Irodalom műbírálata

A Washington Post filmbírálata

A lehetőségek fizikája

A kvantumfizika/kvantummechanika egy rendkívül érdekes dolog. Sokaknak előítélete van ezzel kapcsolatban, sokan egyáltalán nem hallottak róla. Több, a kvantummechanikával foglalkozó tudós a lehetőségek fizikájának nevezi. Ez az elmélet olyasmit tükröz, amit ha egyszer átgondolunk, nehezen tudunk elfelejteni. Egyenesen az ember kezébe adja a döntés felelősségét, ami sokak számára nem egy kényelmes dolog.

Egy dolog, két helyen, egy időben

Ez a tudomány az elemi részecskék szintjén vizsgálódik. Az egyik legmegdöbbentőbb állítása az, hogy egy részecske két helyen is tartózkodhat: EGY IDŐBEN. Hogy ez pontosan mit is jelent, azt mindenkinek saját magának kell eldöntenie. Miután ismerjük a Csillagok háborúját, Szuperment, az Űrszekereket és még mit nem, a párhuzamos világok gondolata már-már viccesnek és abszurdnak hat.

Belegondolni abba, hogy amikor az ember kitekint saját kis fejéből, anyagot lát-érzékel, de amint nem néz, az már csak valószínűségi hullám, nos, valljuk be, hajmeresztő. De nagyon valószínű, hogy ez történik. Magyarul: amikor nézzük - anyag, amikor nem - hullám. Maga a tudat az, ami anyaggá "varázsolja".

Valószínűség és szuperpozíció

Felmerül a kérdés: akkor az ember bármit megcsinálhat, amit akar? A válasz egyszerű: meg. Ez persze olyan, mint a pozitív gondolkodás, megpróbálni elfedni az emberben lakozó sok negatív gondolatot. Maga a tudat - aminek rengeteg köze van a hithez, de nem a mai értelemben vett valláshoz - a teremtő. Úgy gondolom, hogy az emberiség azért szereti annyira a sportot, akár nézni, akár űzni, mert az maga a kvantumfizika lehetőségeinek kihasználása. A lehetőségek egy szuperpozíciója az, amikor valaki rekordot állít, belő egy gólt, leghamarabb ér célba. Mindenkiben megvan a potenciális lehetőség, de csak néhányan képesek arra, hogy egy pillanatban tudatosan szuperpozícióba kerüljenek, és tudatukban biztosak legyen abban, hogy véghez tudják vinni azt, amit elképzeltek...Pontosabban mindnyájan ezt tesszük, sokszor nap mint nap. De rendszeresen űzni, no az már sokkal nehezebb.

A megfigyelő és az anyag

Az embernek olyan tapasztalatai vannak, mint egy megfigyelőnek. A tudósok szerint azonban az emberi agynak nincs olyan része, amire azt mondhatnák, hogy az a felelős ezekért a megfigyelői tapasztalatokért.

A "Mi a csudát tudunk a világról" című dokumentumfilm egy jó alap ahhoz, hogy megismerkedjünk ezzel a gondolattal. A következő filmrészletben azt próbálja Dr. Quantum rajzfilmszerűen elmagyarázni, hogy miként viselkedik egy elektron akkor, ha valamilyen folyamat közben megfigyelik. Ha nem tudsz angolul, a kliprészlet után olvashatod a kísérlet folyamatát.

Golyók:

Először üveggolyókat lőnek ki egy berendezésből egy lapra, melynek közepén egy hosszúkás, téglalap alakú rés látható. Azt vizsgálják, hogy ezek a golyók a résen áthaladva (már amelyek átjutottak, és nem pattantak vissza) milyen mintákat hagynak a hátsó lapon. Az üveggolyók ütődési pontjai az első esetben a réshez hasonlóan egy függőleges, hosszú sávot hagynak.
Ezután a következő kísérletben már nem egy rés, hanem kettő található. A golyók, áthaladva ezeken megint hasonló mintát hagynak, ez esetben két függőleges sáv az eredmény.

Hullámok:

A következőkben ugyanezt hullámmal végzik el, és annak a hátsó lapon való legerősebb ütközési pontját vetítik ki. Az eredmény a golyókkal való első kísérletéhez hasonló, vagyis egy függőleges sáv.
A második, két réses kísérletben azonban már nem két sáv lesz a végeredmény, hanem egy interferencia-mintázat, vagyis több sáv. Ez a hullámok törvényszerűsége, mert ahogy kiérnek a két résen, összeütköznek, és megpróbálják kiegyenlíteni egymást. (ahol a sávok vannak, azok a legerősebb ütközési pontok, ahol üres, ott kiegyenlítették egymást)

Elektronok:

Ezután elektronokat lő ki ugyanúgy, mint a golyókat. Az egy-réses kísérletben minden úgy történik, ahogy a golyókkal, egy sáv a végeredmény. A másodikban azonban nem két hosszú sáv a végeredmény, hanem egy interferencia-minta. HOGY TÖRTÉNHET MEG EZ? Az anyag úgy viselkedett, mint a hullám.

A fizikusok ekkor kitalálták, hogy bizonyára azért lett ilyen, mert az elektronok - miután áthaladtak a két résen - összeütköztek egymással. Ezért eldöntötték, hogy egyszerre csak egyet lőnek ki, hogy ne ütközhessenek. Az eredmény: egy óra elteltével MEGINT egy interferencia-minta. A következtetés elkerülhetetlen: az elektron, mint részecske kettévált, lehetőségi hullámként áthaladt a réseken, majd újra egyesülve elektronként, részecskeként ütközött a hátsó falon.

AMI A LEGÉRDEKESEBB:

Mivel a tudósok teljesen zavarba estek, úgy döntöttek, hogy meglesik a folyamatot. Egy mérőeszközt helyeztek el a rések mellé, hogy lássák, melyiken is megy valójában keresztül. A kvantumvilág azonban ennél sokkal misztérikusabb. Az elektron úgy viselkedett, mint egy golyó. Olyan mintákat hagytak maguk után, mint a golyókkal végzett második kísérlet: KÉT SÁVOT, ahelyett, hogy interferencia-mintát hagytak volna.

TEHÁT:
A megfigyelés hatására az elektron úgy döntött, másként viselkedik.

A japán tudós, aki nagyon szerette a vizet
Volt egyszer egy Masuru Emoto nevű japán emberke, aki amolyan tudós lévén kíváncsi volt, hogy a víz csak fizikai behatásokra reagál, vagy vajon a szellem, a gondolatok hatása is megbuherálhatja szerkezetét. Magyarul arról van szó, hogy a víz kizárólagosan fagyásra vagy hőhatásra  változtatja meg szerkezetét, vagy esetlegesen akkor is, ha különféle gondolatokkal bombázzuk.

A víz szerkezetének változása
A fizikai behatásoknál szemmel látható a különbség, pára vagy jég lesz belőle. Azonban ha gondolatokat eresztünk rá, a különbség csak egy különleges mikroszkóp alatt tárulhat szemünk elé. Masuru emberkénk ezt úgy oldja meg, hogy mintát vesz a gondolattal már megbombázott vizes-üvegcséből, cseppent párat belőle egy üveglapocskára, lefagyasztja, és  annak kristályszerkezetét egy speckó - fagyban is működő - mikroszkóp alatt megtekinti. Az eredmény általában lenyűgöző. Az erősen szennyezett víz szerkezete fagyott állapotban egy takonyszerű, rendezetlen összevisszaságra hasonlít, a megáldott, szép gondolatoknak alávetett víz pedig gyönyürű, hópehelyszerű kristályokat alkot. Ami még érdekesebb, hogy a desztillált víz is hasonlít ezekre, de formája inkább csak egy sima hatszög, díszítések nélkül. Az egész olyan, mintha a festőnek egy fehér vásznat adnának a kezébe, hogy aztán alkosson belőle azt, amit akar.

A gondolatok hatása
A gondolattal történő vízszerkezet-megváltoztatás a következőképpen lehetséges: például egy buddhista szerzetesnek adunk egy üvegcse erősen szennyezett vizet, és hagyjuk hogy eltöltsön vele pár órát, mondjuk neki, hogy szeretgesse, meg bocsásson rá szép gondolatokat. Természetesen ezt nemcsak buddhista szerzetesek végezhetik, hanem bármely halandó ember, az előbbi példa csak azért hatásosabb, mert szerzetesünk általában az egész életét tölti azzal, hogy nyugalmi állapotban gondolkozzék.

Vízből vagyunk-vízzé leszünk
Ezek a dolgok azért nagyon érdekesek, mert ha az ember belegondol, hogy az emberi szervezet vérplazmájának 90 %-a víz, akkor levonhatjuk a következtetést, hogy gondolataink erősen formálják önnön-magunkat. Az is érdekesnek bizonyul, hogy egy embrió 95%-a ebből az ősi anyagből van, mire viszont megöregedünk, egyre kevesebb százalékban van belőle bennünk.

A "gondolkozzunk ezentúl szépen" persze picit demagógnak hat, ugyanis ez az egyik legnehezebb dolog, amivel az ember élete során megküzdhet.

Karácsonyi vízkristály:
A víz szerkezetének megváltozatására más, egyszerű mód is rendelkezésre áll, mégpedig az üvegcsére történő címke ragasztása, amelyen valamilyen szót mutatunk a víznek.
A "Happy Christmas" kifejezésre a víz a következő külalakkal ajándékoz meg minket:


Mr.Emoto honlapja:
Még több vízkristály megtekinthető itt